- új bejegyzések
- 2012.04.26 Simon Tibor emlékpóló
- 2012.04.25 Utazás Fehérvárra!
- 2012.04.24 Emléktáblát avattunk
- 2012.04.20 Simon Tibor emléktábla avatás
- 2012.03.05 Tripla E busz Pécsre!
- 2012.03.04 Jobbulást Emu!
- 2012.02.29 EEE tél 2011/12 - II. rész
- ...régebbi cikkek
1. Debrecen 59
2. Győr 57
3. Videoton 51
4. Honvéd 42
5. Kecskemét 38
6. Paks 35
7. Diósgyőr 34
8. Pécs 34
9. Ferencváros 33
10. Siófok 30
11. Haladás 28
12. Dózsa 26
13. Pápa 24
14. Kaposvár 24
15. Vasas 21
16. Zalaegerszeg 8
2. Győr 57
3. Videoton 51
4. Honvéd 42
5. Kecskemét 38
6. Paks 35
7. Diósgyőr 34
8. Pécs 34
9. Ferencváros 33
10. Siófok 30
11. Haladás 28
12. Dózsa 26
13. Pápa 24
14. Kaposvár 24
15. Vasas 21
16. Zalaegerszeg 8
Mi mindenhol ott vagyunk!
-
2011.09.01, 16:34
Alicante, avagy "mi volt ez a hétvége, Te jó ég..."
Megkésve bár, de fogadjátok szeretettel Grini alicentei élménybeszámolóját.
Főszereplők: HN és KN (Hegedűs testvérek) Van Damme (Van der Bosch parancsnok), Gede (Houdini), Bendő (biztos nem az igazi Bendő jött ki), Koszi (az osztrák), Sólyom (négerimádó) és én.
Stábunk péntek este 9 és 10 között találkozott a Népligeti faházaknál, ahol nem csak mi, de Postás Józsiék is italoztak, ám előttük nem állt ilyen fergeteges hétvége, mint előttünk. Csak annyit tudtunk nekik ígérni, hogy elhozzuk a kupát. Elhoztuk, de ne szaladjunk ennyire előre. Megérkezett Gede is a járgánnyal, egész nívós kis járgány volt, a többiek ezzel mentek Metzbe is. Piros még elköszönt Tőlünk, majd a brigád a kocsiba préselte magát. A hátsó sorban HN, Sólyom és Koszi nyomult, középen a másik 2 kannibállal ültem, míg elöl Gede vezetett Bendő fuldoklása közepette. Tudni kell Bendőről, hogy tüdőgyulladással indult útnak, plusz valami gyomor baja is volt, ha minden igaz. Életerős fiatalembernek tűnt... Így visszagondolva örülök, hogy nem halt bele az utazásba.
-
2011.08.05, 12:27
On tour Jereván
Nem könnyű a nyár közepén szabad kisbuszt találni, pláne olyan tulajt, aki még Jerevánba is elengedi a gépét, de egy hét telefonálás, megannyi idegeskedés és magyarázkodás után július első vasárnapján csak felszálltunk a buszunkra, amely az azt követő egy hétben tulajdonképpen az otthonunk volt.
Oda:
Először a Népliget után kezdett furcsa hangokat adni a kilenc személyes járgány, kicsit ugyan lefagytunk, de megbeszéltük, hogy semmi gond, majd az első benzinkútnál "alánézünk". Szerencsére azonban hamarabb megfejtettük a furcsa hang forrását, nemes egyszerűséggel nem volt rendesen kiengedve a kézifék, attól nyöszörögtünk az autópályán. A magyar szakasz meglehetősen eseménytelenül telt, és hála némi telefonos segítségnek még a három órás röszkei dugót is megúsztuk, a végtelenül kedves, segítőkész és mindig mosolygó szerbek országát Tiszaszigetnél vettük be. Dacára minden előítéletünknek valószínűleg kifogtuk a világ legnormálisabb rác határőreit, de a szarakodó tolóajtónak és a vámosnak köszönhetően kicsit azért őket is felbosszantottuk. Útleveleink tüzetes átvizsgálása után jött volna a derék vámossal történő találkozás, akit azonban nem sikerült elsőre felismernünk. Leginkább a Blahán unatkozó csövesekre emlékeztetett a figura, kigombolt egyenruhában, nagy bajusszal és borostával, cigivel a kezében élvezte a határ menti napsütést. Mikor elhaladtunk előtte ő intett, mi kedélyesen visszaintegettünk és mentünk tovább, a pimasz provokációra egyből felpattant, de inkább csak morgott valamit a bajsza alatt, dolgozni nem volt kedve.
-
2011.07.27, 00:25
On tour Aalesund 2.
A norvég nap
A meccsre Katowicéből indultunk. Aki ritkábban jár fapadossal meglepődhet azon, hogy egy Oslo-i átszállásra nem biztos, hogy 4 óra elég. Persze, ha az egyik reptér 110 kilométerre van a fővárostól az egyik irányba, a másik 50-re a másik irányba, már érthetőbb. Ha például Budapest-Siófokon leszállnánk, és átmennénk Budapest-Hatvanba nem biztos, hogy ez a 4 óra elég lenne. Rohanunk, a busz indulásra kész és Murphy törvénye szerint ilyenkor érkezik a szerencsétlen hippi, aki nem tud fizetni; közvetlenül utána a degenerált család, akik 3 fajta pénznemben tervezték az cechet, végül a kedves anyuka, aki ráadásul babakocsival súlyosbítja az esélyeinket.
Oslo mindenesetre nem olyan tiszta, mint az az életszínvonal alapján várható lenne, és erről nem feltétlenül a norvégok tehetnek.
Az átszállásnál sor, csak az utazhat, akinek jut ülőhely, nekünk viszont utazni kell, különben ugrik a meccs. Miénk az utsó hely. Aalesundi repülő. Folyamatos üvegcsörgés. Ezt az állandó nappalt, vagy éjszakát nem is lehet pia nélkül bírni. A magyarok sokat isznak, a norvégok meg zúgivók. A pilóta dalra fakad, és már indulunk is.
-
2011.07.26, 14:10
On tour Aalesund 1.
A lengyel nap
Célunk Európa egyik legtávolabbi és legdrágább országa. Időbeli okok miatt, a kisbusz helyett repültünk. Hogy egy jereváni túrát abszolváló tagtársunktól plagizáljunk: 100 ezer forint 3 napért sok, na de egy nyaralásért?
Nem a steril csapatrepülővel, hanem Katowicén át fapadossal. A kocsiban 4-en, isteni túra, egyik útitársunkkal az AEK Athén ellen túráztunk utoljára, másikkal Splitben taliztunk. Régi emberek, akikkel Krakkóig a 90-es Bröndby-meccstől a mostani jerevániig fölidéztük az összes túrát -meglepően sok volt belőle.
Krakkóban ketten kiszálltunk egy városnézésre. Az egész éjjeli út után reggeli frissítőként bedobtunk egy üveg bor a Visztula partján, aztán irány a város.
Kezdetként belebotlottunk a zsidónegyedbe. A Kazimierz-t a Schindler listája tetette turistalátványossággá, de szerda reggel persze nyoma sincs a sétálos-kajálos esti hangulatnak.
A Wavel viszont már délelőtt is tele. A várban azonnal realizálódik a lengyel-magyar barátságról szóló ismert mondás. Mindenhol magyar szó, a temlomban olyan történelmi személyiségek vannak eltemetve, mint Nagy Lajos lánya Szent Hedvig, I. Ulászló, a várnai csatát bután elvesztő királyunk, vagy Sobieski János, aki Bécset megmentette a töröktől, Budát meg felszabadította.